Június 25-én lesz 130 éve, hogy megszületett a magyar irodalomtörténet legélesebb eszű, a dolgok lényegének meglátásában verhetetlen, kétségkívül legsziporkázóbb humorú alkotója: Karinthy Frigyes

Ha a magyar írók közül valaki igazán „belakta” Budapestet, az Karinthy volt. E városban született, egész életét itt élte le, de ezzel még semmit nem mondtunk a várossal való kapcsolatáról. A kor jeles íróihoz hasonlóan szenvedélyesen szeretett kávéházakba járni, és kortársai meg saját írásaiból is tudjuk, hogy kedvelt elfoglaltsága volt az utcákat róni, embereket figyelni – és persze erről gyakorta ironikusan tudományos formában írni. Barátjával, Kosztolányi Dezsővel nem egyszer a járókelők rovására kieszelt tréfái legendásak, de gyakran másokkal is önfeledten mókázott a budai és pesti utcákon. Egy baráti társaságát fia, Ferenc később így mutatta be:

„Főbb tevékenységük a galád polgárpukkasztás, különféle csínyek, utcai botrányok, beugratások, műverekedések rendezése, […] összevissza csatangolás a század eleji hirtelen modern metropolisszá duzzadt fővárosban, az amerikaiasan fényűző New York kávéházból olcsó kifőzésekbe, lebujokba…”

Fővárosi baráti kapcsolatain elmélkedve ötlött eszébe a gondolat, amelynek lényege, hogy a világon bárki bárkit elérhet hat kézfogásnyi távolságra – ez az elmélet mára a közösségi média és a hálózatkutatás egyik alapja. Emellett legendásan szeretette a fejlődő Budapest minden technikai újdonságát – melyeknek működését nem csak kiválóan értette, de élvezetes formában a nagyközönségnek is elmagyarázta. És persze ne feledkezzünk meg arról sem, hogy gyakran Bőhm Arankával megélt viharos házaséletének színterei is a fővárosi nyilvános terek voltak…

Június 25-én tehát nem csak a Kosztolányi által korának legnagyobb zsenijének tartott írónkat, de egy kicsit a korabeli Budapest mindennapjainak krónikását is ünnepelhetjük. Írói munkásságát tekintve: van is mivel.

Karinthy Frigyes fiával és nevelt fiával, Verpeléti úti lakásukhoz közel

mozgóképrészlet, 1931